Tehát a jó bélflóra alapvető feltétele annak, hogy egészségesek legyünk.
Ihatunk persze mindenféle cukorral felturbózott bolti probiotikus italt, és remélhetjük, hogy javunkra válik (részben így is van, hiszen némi tejsavbacit azért beviszünk, más kérdés, hogy a cukorral mindjárt egy pofont is adunk a dolognak), vagy radikálisabb úton is megközelíthetjük a kérdést, és nekiláthatunk az otthon savanyításnak.
Benda Judit írja le a tejsavas savanyítás lépéseit: tegyük üvegbe a savanyítani való zöldséget, fűszerezzük sóval és amivel szeretnénk, majd zárjuk le légmentesen. A tejsavas erjedés kb. három hónap alatt lezajlik, a zöldségek frissek, de jellegzetesen savanyúak lesznek. Ezt az eljárást kipróbáltam múlt nyáron, de természetesen érdemes akkor alkalmazni, amikor nagyobb mennyiségben, télire rakunk el friss zöldséget.
Meggyorsíthatjuk ezt az erjesztési módot azzal, hogy ahogy a www.gaps.me oldal receptjei között olvashatjuk, a zöldségeket sózzuk, majd kefirsavóval és vízzel öntjük fel vegyesen, lezárjuk, megvárjuk, míg leforr a zöldség.
Ha a kefir problémákat okozna, akkor helyettesíthetjük a kefirsavót savanyú káposzta levével is. Ez azonban ne tartósítószeres bolti zacskós lé legyen, hanem bio, tejsavas folyadék.
Egyszer ugyan nagyobb kiadást jelent, de a savanyúság levét azután leszűrve újabb savanyúság készítéséhez használhatjuk fel, végtelenítve így a fél liter levet.
Nem kell félni attól, hogy a savanyúságunk káposzta ízű lesz. A tapasztalatom szerint mire leforr pl. a cékla, amit káposztalével indítok meg, észre se lehet venni a káposztás ízt rajta.
A forrás napos helyen, 20 fok felett kb. három nap alatt lezajlik, ezután a savanyúságot a hűtőszekrényben kell tárolni.
A készítés során nagyon fontos összetevő a só. Sós közegben a káros bacik nem tudnak szaporodni. Ha a sóról elfeledkezünk, ezek kerülnek többségbe, a zöldség meglágyul, a lé nyúlós lesz.
Ha valaki rossz bélflórával vág neki a savanyított ételek fogyasztásának, érdemes kis mennyiséggel kezdeni.
Készíthetünk akár minden héten egy kisebb mennyiségű (egy-két üveg) savanyított zöldséget ezen a módon, abból a zöldségből, ami éppen elérhető, vagy amit éppen megkívánunk. Nálunk néha friss csíra is kerül az üvegbe.
A savanyúságot és a levét tehetjük húslevesbe (ilyen recepteket írtam már korábban), húslevesben a hasznos baktériumok tovább tudnak szaporodni, üdítő, friss leves lesz belőle.
Szerintem kivitelezhető, elérhető alternatíva.
Még egy dolog. Ha valaki úgy érzi, a savanyúság meggyötri a gyomrát, emésztési gondokat okoz kis mennyiségben is, nem kell feladni. Érdemes megnézni, nem valamelyik fűszer irritáló-e a számunkra, elhagyni a borsot, mustármagot, helyette akár csak sót tenni az üvegbe.
Végül: nagyon szeretem esti csendben a konyhában hallgatni, ahogy az üvegek mocorognak, szuszorognak. Élő, lélegző ételek ezek.
(Ez a bejegyzés sokunk közös tapasztalatait foglalja össze.)
