"Én magam hatvanéves vagyok, és még jól emlékszem, hogy olyan farmon születtem, ahol nem volt vezetékes víz, áram, telefon, tévé, számítógép vagy gépkocsi. Télen olajlámpa fénye mellett feküdtünk le, és amikor kint hideg volt és fagyott, az édesanyám a széntüzelésű kályhán melegítette fel a vasalót, amivel bemelegítette az ágyunkat. Mindössze ötven éve történt ez! A természettel együtt éltünk, a saját kertünkből ettük a zöldséget. Telente káposztát és répát ettünk, meg olyan gyümölcsbefőtteket, melyeket édesanyám tett el olyan gyümölcsökből, melyek a kertünkben vagy a környékünkön termettek, nem pedig egzotikus gyümölcsöket vagy zöldségeket, mint manapság.
Gyapjú vagy len ruhákat hordtunk, kapcsolatban voltunk az anyafölddel, mert bőr- és facipőket viseltünk, de még inkább, amikor négykézláb kúsztunk-másztunk a réteken. Tiszta volt a levegő, egészséges volt a házunk is, mentes volt a vegyszerekkel kezelt szőnyegektől, műanyagoktól, és elektromos gépektől. Biciklivel mentem iskolába a gyönyörű vidéken át, és amikor sok hó esett, belegázoltunk a hóba, élvezve a tiszta, érintetlen természetet. Miközben fizikálisan lehet, hogy nem volt olyan könnyű az életünk, mentálisan és érzelmileg sokkal kevesebb volt a stressz."
(Idézet Dr Tinus Smits „AUTIZMUS – van remény” című munkájából, fordította: Éder Krisztina, kiadja: Remedium Kft.)
Gyapjú vagy len ruhákat hordtunk, kapcsolatban voltunk az anyafölddel, mert bőr- és facipőket viseltünk, de még inkább, amikor négykézláb kúsztunk-másztunk a réteken. Tiszta volt a levegő, egészséges volt a házunk is, mentes volt a vegyszerekkel kezelt szőnyegektől, műanyagoktól, és elektromos gépektől. Biciklivel mentem iskolába a gyönyörű vidéken át, és amikor sok hó esett, belegázoltunk a hóba, élvezve a tiszta, érintetlen természetet. Miközben fizikálisan lehet, hogy nem volt olyan könnyű az életünk, mentálisan és érzelmileg sokkal kevesebb volt a stressz."
(Idézet Dr Tinus Smits „AUTIZMUS – van remény” című munkájából, fordította: Éder Krisztina, kiadja: Remedium Kft.)
