Ugyanúgy készítettem, mint a szezámmagos mézes szeletet, vagyis 5 dkg napraforgómagot megőröltem, 5 dkg-ot egyben hagytam, két evőkanál mézzel sűrű masszává gyúrtam, két nem tapadós sütőpapír között kinyújtottam és szeleteltem.
Mivel az, hogy mennyire legyen sűrű a massza, hogy ne törjön a süti, de ne is legyen túl lágy, eléggé nehezen megfogható, ezúttal képet is készítettem róla.
Szóval, ha így néz ki, nyomon vagyunk:)
A végeredmény pedig:
(Tipp: valószínűleg szebb lett volna, ha vékonyabbra nyújtom, egész napraforgómagokkal megszórt deszkán nyújtom ki, és a tetejébe is simítok magokat...)
De ha mégis túl lágy lenne a masszánk, akkor sincs baj. Régebben sokat gondolkodtam azon, hogyan lesz olyan nagyon kemény a bolti szezámmagos változat. Csak valamilyen levegős szárításra tudtam tippelni, és valószínűleg így is van. Próbáltam nagyon hűvös sütőben, radiátoron szárítani, de úgy egyszerűen kifolyt a méz. Az aszalógépben néhány órán át aszalva azonban sikerült elérnem, hogy már egyáltalán nem volt ragacsos a süti, a méz nem folyt ki, mégis szépen összeszáradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése