Diós linzer

Farsang volt az óvodában, és szerettem volna vinni valamilyen diétás sütit, hogy az én porontyom se maradjon ki a központi sütizésből, egyben, gondoltam, jó alkalom a többieknek is egy kis kóstolásra.
A múltkori linzertésztát vettem alapul, de "magyarítottam" egy kicsit, a tömör, sötét ízű törökmogyoró helyett diót használtam. Emiatt változtak az arányok, a dió nagyon olajos, nehéz, ha sokat használunk, lehúzza a tésztát, és az nem tud rendesen megsülni.

A receptem:

1. A tészta

22 dkg mandulaliszt
8 dkg dió, kávédarálóban megőrölve
1 vaníliarúd kikapart belseje
1,5 ek méz
1 egész tojás
1 tojás sárgája

A hozzávalókat összegyúrtam. Mandulaliszttel meghintett deszkán a tésztát néhány milliméter vastagra kinyújtottam. Linzer kiszúróval csillagokat szúrtam ki, a klasszikus módon egy tömör és egy lyukas formát minden egyes süteményhez. 200 fokon kb. 10 perc alatt megsütöttem a csillagokat.

2. A "lekvár"

Aszalt sárgabarackot vízbe áztattam, majd amikor megpuhult, leöntöttem a levét és a barackot mixerrel simára turmixoltam. Kevés vizet kellett hozzáöntenem. Mézzel édesítettem, és került bele egy kevés fahéj is.

Legközelebb talán felfőzöm a barackot, akkor még "lekvárszerűbb" lesz, igaz, így nyersen azért több benne a vitamin...

A barackos masszából kiskanállal halmokat raktam a sütikre, majd két-két formát összeragasztottam.

Díjat kaptam

Andi lepett meg ezzel a díjjal. Nagyon örültem, és pironkodtam is miatta, hiszen olyan kis újszülött blogocska még az enyém... Köszönöm szépen, és igyekszem rászolgálni:)

A díj szabályai:


1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, akitől kaptam.
2. A logót ki kell tennem a blogban.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írnom kell magamról 7 dolgot, amit mások érdekesnek találhatnak rólam.
5. Tovább kell adnom 7 „blogbarátnak”.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Mi lenne az a hét dolog, amit magamról írnék ebben a blogban?

1. A családom a mindenem: a férjem és a gyerekeim. Pillanatnyilag főállásban vagyok anya három viszonylag pici gyermekem mellett, és egyensúlyban vagyok a világgal és önmagammal ebben az állapotban.

2. Hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek. Mindennek, ami történik velünk az életünkben, kell, hogy legyen valami üzenete vagy tanulsága a számunkra.

3. Igyekszem jó szándékkal közeledni mindenkihez - és mások tetteiben és szándékaiban is mindig a jót keresni.

4. Minden tavasszal Finnországba vágyom.

5. Szeretek olvasni, és amikor először veszek a kezembe egy könyvet, feltétlen meg is szagolom. Régebben zenéltem, és hasonlóképpen, ma is az orromban van a hegedűk illata... Lehet, hogy így kerültem a konyhába?

6. Felnőtt koromban tanultam meg főzni. Sosem hittem volna (szerintem sokan, akik ismernek sem), hogy egyszer éppen a főzésről fogok blogot írni:)

7. A diétánk megváltoztatott. Fontos lett a számomra az, hogy tiszta ételeket együnk, azután ez hozta magával a környezetbarát gondolkodást a takarításban, ruházkodásban és apránként az élet minden területén. Azt szeretném megmutatni, hogy a diéta fogalma nem feltétlen valamitől való megválást, lemondást kell, hogy jelentsen (legyen szó akár a mienkhez hasonló betegségről, valamilyen intoleranciáról, vagy cukorbetegségről).


Akiket szeretnék megajándékozni ezzel a díjjal, mert szívesen olvasom Őket és sokat tanulok Tőlük:

Judu - Judu's special kitchen
Gitta - Gitta nyersétel blogja
Virág - Jócsontblog
Szilvi - Napló étkeinkről, életünkről

Edina - Nyersen szép az élet

Renáta - Lét-tudatos konyha

Fogadjátok ezt a díjat tőlem (is) szeretettel.

Linzer gesztenyehabbal

Itt találtam ennek a linzertésztának az alapreceptjét.
Nagyon megtetszett, mert nem tartalmaz lisztet az eredeti változat sem, ami már fél siker.
Igaz, a folyadék felvételét részben a porcukorral oldották meg, amit én mézbe váltottam, így az arányok azért kicsit átalakultak.

Az eredeti töltelék helyett (csokis-mandulás lett volna) egy gesztenyekrémet készítettem, és végül meggyszemekkel díszítettem.

Még egy kis magyarázat: a krémmézet ajándékba kaptuk, kicsit ehhez is igazítottam a mai sütit - nagyon szerettem volna kipróbálni.
A krémméz tulajdonképpen kicukrosodott méz, amit erőteljes keveréssel tesznek egyenletes állagúvá. Nagyon kemény tud lenni, annyira, hogy az erőteljes keverést kézi erővel végzik, mivel gépi keverő nem győzné. Azonban felmelegítve visszanyeri az "igazi" mézes állagot. Kicsit most itt úgy használom, ahogy a hagyományos cukrokat használók a porcukrot - azt várom tőle, hogy összetartsa, ugyanakkor édesítse is a krémet.

Hozzávalók:

1. A tésztához

15 dkg mandulaliszt
15 dkg őrölt törökmogyoró
1 vaníliarúd kikapart belseje (vagy fahéj, vagy citromhéj ízlés szerint) - én fahéjat használtam
1,5 ek méz
1 egész tojás
1 tojás sárgája

A hozzávalókat összegyúrom. Ha a tészta nem gyúrható, akkor teszek még hozzá a mandulalisztből. A deszkát ugyancsak mandulaliszttel hintem be, ezen a tésztát néhány milliméter vastagra kinyújtom. Pogácsaszaggatóval korongokat vágok belőle, ezeket sütőlemezre átemelem. Ha törne, visszaigazítom.
200 fokon kb. 10 perc alatt megsütöm a korongokat. Mire elkészülnek, a színük kivilágosodik.

2. A krém

Egy edényben 25 dkg natúr gesztenyepürét összedolgozok 2 evőkanál krémmézzel.
Két tojás fehérjét gőz fölött két evőkanál mézzel habbá verek.
Amikor a tojásos krém kihűlt, összedolgozom a gesztenyemasszával.
A krémet csillagcsöves nyomózsákba töltöm, a linzerkarikákra spirál alakban viszem fel, majd a tetejüket egy-egy szem felolvasztott és lecsurgatott meggyel díszítem.


Ez a mennyiség kb. 20 db süteményhez elegendő.

Kalasoppa - könnyű halleves

Annyi, a busát célba vevő, szidalmazó oldalt olvastam a héten, hogy alig merem leírni, ehhez a recepthez busát választottam szenvedő alanyul.

A recept egy kb. 10 éves Ruokalehti-ből (egy finn főzős újság - ez is a valahai importból) származik, kis átalakítással teszem közzé (ami nem csak az olajbogyók elhagyását jelenti...).

Hozzávalók:

2-3 sárgarépa
egy darab póréhagyma
1 l víz
szárított zöldség (adalékok nélküli)
1 gerezd fokhagyma
teáskanálnyi szardellapaszta
1,5 evőkanál paradicsompüré
400 g fagyasztott vagy friss hal kb. egyforma kockákra vágva
(0,5 dl fekete olajbogyó) - ezt elhagytam, mert ezúttal nem találtam adalékanyagok nélkülit
fekete bors ízlés szerint

A répát megtisztítottam, nagyjából egyforma csíkokra vágtam. A póré külső rétegét lehúztam, megmostam, egyforma karikákra vágtam.
A vizet a zöldségekkel feltettem főni, hozzáadtam a borsot, sót, szardellapasztát, passzírozott fokhagymát, szárított zöldséget és a paradicsompürét.
Kb. tíz percig főztem.
Ezalatt a busafilét megmostam, bőrét lehúztam, egyforma kockákra vágtam. Amikor letelt a tíz perc, a halat is a leveshez adtam. Ekkor kellene az olajbogyókat is beletenni, ugyancsak kis darabokra vágva.
Készre főztem.

Vigyázni kell, ne főzzük túl sokáig, máskülönben a hal szétesik.

Almaleves

Ezt a levest (vagy főzeléket) nagyon rövid idő alatt el lehet készíteni. Inkább csemege, mint szigorúan vett tisztító vagy gyógyító étel, de a gyerekek nagyon szeretik.

Egy személyre kb. 3-4 almát veszek, megpucolom, magházát kivágom, és darabolva felteszem főni. A vízhez szegfűszeget, fahéjat adok.
A megpuhult almákat szűrőkanállal kiemelem a vízből, egy másik lábasba, vagy tűzálló mély tálba teszem.
Amikor kissé meghűltek, adok hozzá személyenként számítva fél csésze kókusztejet, ha szükséges, mézzel édesítem, és turmixolom.
A főzőlével a számunkra megfelelő sűrűségűre hígíthatjuk.
Mélytányérba teszem, vágott mandulával szórom meg.

Édes sütőtökleves

Sütőtökből édes és sós levest is szoktunk főzni, ez itt most az édes változat.

A tököt darabokra vágom, annyi vízben teszem fel főni, hogy ellepje. Fűszerezem gyömbérrel, fahéjjal, citromhéjjal. Amikor megfőtt, és kissé meghűlt, turmixolom, és amennyire szükséges, mézzel édesítem. "Betétnek" pörkölt tökmaggal szórom meg.