Diós linzer

Farsang volt az óvodában, és szerettem volna vinni valamilyen diétás sütit, hogy az én porontyom se maradjon ki a központi sütizésből, egyben, gondoltam, jó alkalom a többieknek is egy kis kóstolásra.
A múltkori linzertésztát vettem alapul, de "magyarítottam" egy kicsit, a tömör, sötét ízű törökmogyoró helyett diót használtam. Emiatt változtak az arányok, a dió nagyon olajos, nehéz, ha sokat használunk, lehúzza a tésztát, és az nem tud rendesen megsülni.

A receptem:

1. A tészta

22 dkg mandulaliszt
8 dkg dió, kávédarálóban megőrölve
1 vaníliarúd kikapart belseje
1,5 ek méz
1 egész tojás
1 tojás sárgája

A hozzávalókat összegyúrtam. Mandulaliszttel meghintett deszkán a tésztát néhány milliméter vastagra kinyújtottam. Linzer kiszúróval csillagokat szúrtam ki, a klasszikus módon egy tömör és egy lyukas formát minden egyes süteményhez. 200 fokon kb. 10 perc alatt megsütöttem a csillagokat.

2. A "lekvár"

Aszalt sárgabarackot vízbe áztattam, majd amikor megpuhult, leöntöttem a levét és a barackot mixerrel simára turmixoltam. Kevés vizet kellett hozzáöntenem. Mézzel édesítettem, és került bele egy kevés fahéj is.

Legközelebb talán felfőzöm a barackot, akkor még "lekvárszerűbb" lesz, igaz, így nyersen azért több benne a vitamin...

A barackos masszából kiskanállal halmokat raktam a sütikre, majd két-két formát összeragasztottam.

Díjat kaptam

Andi lepett meg ezzel a díjjal. Nagyon örültem, és pironkodtam is miatta, hiszen olyan kis újszülött blogocska még az enyém... Köszönöm szépen, és igyekszem rászolgálni:)

A díj szabályai:


1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, akitől kaptam.
2. A logót ki kell tennem a blogban.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írnom kell magamról 7 dolgot, amit mások érdekesnek találhatnak rólam.
5. Tovább kell adnom 7 „blogbarátnak”.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Mi lenne az a hét dolog, amit magamról írnék ebben a blogban?

1. A családom a mindenem: a férjem és a gyerekeim. Pillanatnyilag főállásban vagyok anya három viszonylag pici gyermekem mellett, és egyensúlyban vagyok a világgal és önmagammal ebben az állapotban.

2. Hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek. Mindennek, ami történik velünk az életünkben, kell, hogy legyen valami üzenete vagy tanulsága a számunkra.

3. Igyekszem jó szándékkal közeledni mindenkihez - és mások tetteiben és szándékaiban is mindig a jót keresni.

4. Minden tavasszal Finnországba vágyom.

5. Szeretek olvasni, és amikor először veszek a kezembe egy könyvet, feltétlen meg is szagolom. Régebben zenéltem, és hasonlóképpen, ma is az orromban van a hegedűk illata... Lehet, hogy így kerültem a konyhába?

6. Felnőtt koromban tanultam meg főzni. Sosem hittem volna (szerintem sokan, akik ismernek sem), hogy egyszer éppen a főzésről fogok blogot írni:)

7. A diétánk megváltoztatott. Fontos lett a számomra az, hogy tiszta ételeket együnk, azután ez hozta magával a környezetbarát gondolkodást a takarításban, ruházkodásban és apránként az élet minden területén. Azt szeretném megmutatni, hogy a diéta fogalma nem feltétlen valamitől való megválást, lemondást kell, hogy jelentsen (legyen szó akár a mienkhez hasonló betegségről, valamilyen intoleranciáról, vagy cukorbetegségről).


Akiket szeretnék megajándékozni ezzel a díjjal, mert szívesen olvasom Őket és sokat tanulok Tőlük:

Judu - Judu's special kitchen
Gitta - Gitta nyersétel blogja
Virág - Jócsontblog
Szilvi - Napló étkeinkről, életünkről

Edina - Nyersen szép az élet

Renáta - Lét-tudatos konyha

Fogadjátok ezt a díjat tőlem (is) szeretettel.

Linzer gesztenyehabbal

Itt találtam ennek a linzertésztának az alapreceptjét.
Nagyon megtetszett, mert nem tartalmaz lisztet az eredeti változat sem, ami már fél siker.
Igaz, a folyadék felvételét részben a porcukorral oldották meg, amit én mézbe váltottam, így az arányok azért kicsit átalakultak.

Az eredeti töltelék helyett (csokis-mandulás lett volna) egy gesztenyekrémet készítettem, és végül meggyszemekkel díszítettem.

Még egy kis magyarázat: a krémmézet ajándékba kaptuk, kicsit ehhez is igazítottam a mai sütit - nagyon szerettem volna kipróbálni.
A krémméz tulajdonképpen kicukrosodott méz, amit erőteljes keveréssel tesznek egyenletes állagúvá. Nagyon kemény tud lenni, annyira, hogy az erőteljes keverést kézi erővel végzik, mivel gépi keverő nem győzné. Azonban felmelegítve visszanyeri az "igazi" mézes állagot. Kicsit most itt úgy használom, ahogy a hagyományos cukrokat használók a porcukrot - azt várom tőle, hogy összetartsa, ugyanakkor édesítse is a krémet.

Hozzávalók:

1. A tésztához

15 dkg mandulaliszt
15 dkg őrölt törökmogyoró
1 vaníliarúd kikapart belseje (vagy fahéj, vagy citromhéj ízlés szerint) - én fahéjat használtam
1,5 ek méz
1 egész tojás
1 tojás sárgája

A hozzávalókat összegyúrom. Ha a tészta nem gyúrható, akkor teszek még hozzá a mandulalisztből. A deszkát ugyancsak mandulaliszttel hintem be, ezen a tésztát néhány milliméter vastagra kinyújtom. Pogácsaszaggatóval korongokat vágok belőle, ezeket sütőlemezre átemelem. Ha törne, visszaigazítom.
200 fokon kb. 10 perc alatt megsütöm a korongokat. Mire elkészülnek, a színük kivilágosodik.

2. A krém

Egy edényben 25 dkg natúr gesztenyepürét összedolgozok 2 evőkanál krémmézzel.
Két tojás fehérjét gőz fölött két evőkanál mézzel habbá verek.
Amikor a tojásos krém kihűlt, összedolgozom a gesztenyemasszával.
A krémet csillagcsöves nyomózsákba töltöm, a linzerkarikákra spirál alakban viszem fel, majd a tetejüket egy-egy szem felolvasztott és lecsurgatott meggyel díszítem.


Ez a mennyiség kb. 20 db süteményhez elegendő.

Kalasoppa - könnyű halleves

Annyi, a busát célba vevő, szidalmazó oldalt olvastam a héten, hogy alig merem leírni, ehhez a recepthez busát választottam szenvedő alanyul.

A recept egy kb. 10 éves Ruokalehti-ből (egy finn főzős újság - ez is a valahai importból) származik, kis átalakítással teszem közzé (ami nem csak az olajbogyók elhagyását jelenti...).

Hozzávalók:

2-3 sárgarépa
egy darab póréhagyma
1 l víz
szárított zöldség (adalékok nélküli)
1 gerezd fokhagyma
teáskanálnyi szardellapaszta
1,5 evőkanál paradicsompüré
400 g fagyasztott vagy friss hal kb. egyforma kockákra vágva
(0,5 dl fekete olajbogyó) - ezt elhagytam, mert ezúttal nem találtam adalékanyagok nélkülit
fekete bors ízlés szerint

A répát megtisztítottam, nagyjából egyforma csíkokra vágtam. A póré külső rétegét lehúztam, megmostam, egyforma karikákra vágtam.
A vizet a zöldségekkel feltettem főni, hozzáadtam a borsot, sót, szardellapasztát, passzírozott fokhagymát, szárított zöldséget és a paradicsompürét.
Kb. tíz percig főztem.
Ezalatt a busafilét megmostam, bőrét lehúztam, egyforma kockákra vágtam. Amikor letelt a tíz perc, a halat is a leveshez adtam. Ekkor kellene az olajbogyókat is beletenni, ugyancsak kis darabokra vágva.
Készre főztem.

Vigyázni kell, ne főzzük túl sokáig, máskülönben a hal szétesik.

Almaleves

Ezt a levest (vagy főzeléket) nagyon rövid idő alatt el lehet készíteni. Inkább csemege, mint szigorúan vett tisztító vagy gyógyító étel, de a gyerekek nagyon szeretik.

Egy személyre kb. 3-4 almát veszek, megpucolom, magházát kivágom, és darabolva felteszem főni. A vízhez szegfűszeget, fahéjat adok.
A megpuhult almákat szűrőkanállal kiemelem a vízből, egy másik lábasba, vagy tűzálló mély tálba teszem.
Amikor kissé meghűltek, adok hozzá személyenként számítva fél csésze kókusztejet, ha szükséges, mézzel édesítem, és turmixolom.
A főzőlével a számunkra megfelelő sűrűségűre hígíthatjuk.
Mélytányérba teszem, vágott mandulával szórom meg.

Édes sütőtökleves

Sütőtökből édes és sós levest is szoktunk főzni, ez itt most az édes változat.

A tököt darabokra vágom, annyi vízben teszem fel főni, hogy ellepje. Fűszerezem gyömbérrel, fahéjjal, citromhéjjal. Amikor megfőtt, és kissé meghűlt, turmixolom, és amennyire szükséges, mézzel édesítem. "Betétnek" pörkölt tökmaggal szórom meg.

Gyógylevesünk - becsinált leves

Függetlenül attól, hogy tél van vagy nyár, ez a leves a diéta kötelező eleme.

Két csirke far-hátat fokhagymával, sóval borssal felraktam főni. Amikor félig megfőttek, hozzáadtam a zöldségeket - minél többféléből egy keveset. Petrezselyemmel fűszereztem. Amikor kész lett, a leveses tál aljára tettem egy tojássárgáját, egy kevés lével alaposan elkevertem. Felöntöttem a többi levessel, és amikor már nem volt forró, öntöttem hozzá annyi savanyú káposzta levet, hogy kellemesen savanyú íze legyen.

Alapreceptjét dr. Natasha Campbell-McBride könyvében (Gut and Psychology Syndrome) találtam.

Babtorta

Ezen a néven találtam egy receptet Horváth Ilona eredeti szakácskönyvében (sajnos az újban nincs benne), természetesen egy kicsit ezt is a magunk követelményeihez igazítottam.

Hozzávalók:
2,5 dl fehérbab
2 tojás szétválasztva
2,5 evőkanál méz
kb. 5 dkg darált dió
fahéj, citromhéj, vanília ízlés szerint

2,5 dl áztatott, főtt fehérbabot szitán áttörünk (ez a leggonoszabb része ennek a tortának). 2 tojássárgáját 1 evőkanál mézzel felverünk, hozzáadjuk a babpürét és kb. 5 dkg darált diót. Ebbe a keverékbe tesszük a fűszereket (én fahéjat).
A két tojásfehérjét 1,5 evőkanál mézzel habbá verjük, majd óvatosan összeforgatjuk a babos-diós keverékkel.
Kizsírozott sütőformába tesszük (ez a mennyiség egy kisebb formára elegendő), 200 fokon készre sütjük.

A dió mennyiségét azért nem határoztam meg pontosan, mert függ a tojás méretétől, attól, mennyire volt nedves a bab...
A tésztánk piskóta jellegű, és annyira kell sűrűnek lennie, amikor a sütőformába öntjük, mint a hagyományos piskótatésztának, másképp a massza nem sül át rendesen, ragadós lesz.

A kész süteményt kettévágjuk, az eredeti recept szerint lekvárral töltjük. Ha van cukormentes lekvárunk, tehetünk bele azt.

Ha nincsen vegyünk bármilyen friss vagy fagyasztott gyümölcsöt, főzzük fel, édesítsük mézzel, és megfelelő mennyiségű zselatinnal szilárdítsuk. Ezzel a gyors "lekvárral" is megkenhetjük a süteményt.

Párolt vöröskáposzta almával

Sok családban ünnepi étel - nálunk viszont kiadós nagytakarítás követi minden alkalommal... jól lehet vele ugyanis falra festeni, asztalra rajzolni, és egy és kétéves kora között valahogy ezt az összes gyerekünk felfedezi.

A mi receptünk: Egy fej vöröshagymát zsíron megpárolok, kevés római köményt szórok rá, majd ráteszem a vékony csíkokra vágott vöröskáposztát, adok hozzá két-három evőkanálnyi almaecetet, két-három nagyobb, héjával együtt lereszelt almát, és ha kell, vizet öntök alá. Lefedem és puhára párolom. Ha szükséges, kevés mézzel édesítem, de ez általában elmarad.

A diétába csak a későbbi szakaszba fér bele, de nagyon finom, ha tálaláskor egy kanál tejfölt (kefirt, esetleg joghurtot) rakunk rá. Sokan használják ezt az ételt köretnek húsok mellé. Ha azonban húst szeretnénk adni hozzá, az almát hagyjuk el.

Vitaminleves

Télidőben törekednünk kell a vitaminok bevitelére, és az immunrendszer erősítésére - elég közhelyes ez a mondat, de most egy ehhez illő levest szeretnék bemutatni. Ez pedig nem lesz annyira közhelyes, megígérem.

A fermentált ételekről itt olvashatunk bővebben, és számos jó receptet is találhatunk.

Amiből most a leves készült: egy csirkeszárnyból készített alap, fokhagymával, sóval és borssal megfőzve. Ehhez szárított vegyes zöldséget tettem, és egy kisebb cukkinit reszeltem bele. Készre főztem, s hagytam félig kihűlni.

A másik alkotórészt a fermentált zöldségek adták, most retekcsíra, sárgarépa és vöröshagyma került az üvegbe, savanyú káposzta levét adtam hozzá savanyítónak.
Ebből tettem a levesbe, és egy tányérnyi leveshez adtam még két evőkanállal a savanyúság levéből. Fontos, hogy a nyers zöldségeket és a levet csak akkor tegyük a levesbe, amikor tálaljuk, hiszen a melegítéssel az összes hasznos összetevőt (probiotikumok, vitaminok) elpusztítanánk.

Ez szintén egy olyan étel, amit nem lehet kétszer egyformán elkészíteni. Viszont akárhogyan is készül, a végeredmény étvágygerjesztően sokszínű lesz. Legközelebb pedig képpel is készülök...

Az örök pástétom

Bolti felvágottak, májkrémek egyik ideális helyettesítője a pástétom. Ezer meg ezer receptje van, vagyis ez is egy olyan téma, hogy nem lehet újat mondani, és igen, mindig lehet újat mondani.

Az alapreceptünk 0,5 kg darált sertéshús (pl. lapocka), egy evőkanál zsír, néhány gerezd fokhagyma, és egy fél fej vöröshagyma. Ízlés szerint dönthetünk, hogy a fokhagymát és a vöröshagymát apróra vágva, nagyobb darabokban, vagy teljesen összeturmixolva tesszük a keverékbe, amit aztán egy egész tojással alaposan összedolgozunk.

Az ízesítés mindig más lehet. Fűszerezhetjük sóval, borssal, bármivel, tehetünk bele májat, gombát vagy szalonnát (utóbbi esetben a zsírt elhagyhatjuk, esetleg a szalonnát előre piríthatjuk, ekkor azért tegyünk a szalonnazsírból is)...

Dúsíthatjuk zöldségekkel, pl. párolt tökfélékkel, brokkolival, répával.

Aktuálisan egy bő evőkanálnyi passzírozott paradicsom került bele, semmi extra tehát...
Így tettem egy tűzálló edénybe, majd 200 fokos sütőben készre sütöttem.

Akárhogy is készül, költsége alatta marad a bolti felvágottakénak, cserébe saját készítésű, adalékanyagoktól mentes ételhez jutunk, melyet használhatunk felvágott helyettesítésére, vagy főzelék mellé feltétként.

Halas szendvicskrém

70'-es, 80'-as évekbeli szakácskönyvekben sok hasonló receptet lehet találni, mégis közzéteszem most ezt, a saját változatomat.

Mindössze két-három szardíniára van szükség hozzá, meg egy fél teáskanálnyi szardellapasztára, ami a hal részét illeti.
A szardíniákat (nem konzerv, nyers) előkészítjük (beleiket, fejüket eltávolítjuk), pici vajon megsütjük. Miután kihűltek, gerincüket kivesszük, a halakat villával összetörjük. A masszát 10 dkg szobahőmérsékleten megpuhult vajhoz keverjük. Fagyasztóból kivett vagy szárított kaporral, borssal, kb. fél teáskanálnyi szardellapasztával ízesítjük, de ne sózzuk, mert a szardellapaszta nagyon sós (ha nem teszünk hozzá szardellapasztát, az sem baj, csak az íze lesz kicsit kevésbé halas, de ebben az esetben viszont kell bele só).

Ez így magában már kész is lehet,

vagy: ízesíthetjük tovább egy kevés citromlével

vagy: reszelhetünk bele fél nyers almát


Finom lesz, ha a hallal együtt vöröshagymát is párolunk, apróra vágva, így keverjük a vajhoz.

Alapvetések - liszt liszt helyett - glutén nélkül

A liszteket három csoportra osztanám.

1. csoport: olajos magvakból készült lisztek
2. csoport: hüvelyesekből készült lisztek
3. csoport: ami az előző kettőből kimaradt

Az olajos magvak közül a mandulát, diót, mogyorót és az összes hüvelyest áztatni szükséges. Ez az áztatás általában 12 órát vesz igénybe. A magvakat ezután belső héjuktól megszabadítjuk. A nyersanyagokat szárítás után őröljük meg lehetőleg minél finomabbra.

A 3. csoportba sorolom a kókuszt, és ami ugyancsak gyakran előfordul az oldalamon, a mákot.
ezekkel nem kell semmilyen különösebb előkészületet tenni, mindössze alaposan megőrölni.

A lisztek előállításához nem kell nagy apparátus, bár be lehet szerezni speciális őrlőket, malmokat, szerintem egy kávédaráló éppen úgy megteszi.

Figyelmeztetés:
ne használjunk bablisztet nyers, vagy kevés hőkezelést igénylő ételekhez, mivel ebben a formában mérgező!!!

Alapvetések - tej tej helyett - kazein nélkül

Az interneten, különböző blogokban számos recept forog, így amit most itt leírok tulajdonképpen nem lesz teljesen új. Mégis, úgy gondoltam, nem árt egy helyen összegyűjteni a diéta elkezdéséhez hasznosítható alapvető információkat.

A tej pótlására alapvetően két dolog jöhet szóba nálunk:
1. A magvakból készült tej
2. A kókusztej

Mivel mindkét csoport tagjai elég magas áron elérhetők a kereskedelemben, nem árt, ha mihamarabb megtanuljuk az otthoni elkészítés fortélyait - különösen, ha pofon egyszerű.

1. A mandulát, diót mindig áztatni kell, teljesen mindegy, mi a felhasználás későbbi módja. A cél az, hogy megszabaduljunk bizonyos enzimektől, amelyek megnehezítik az emésztést.
A magvakat sós vízben legalább 12 órán át áztatjuk, majd belső barna héjuktól amennyire lehet, megfosztjuk őket. Ezután jön a szárítás.

A tej készítéséhez a mandulát/diót megőrlöm, forró vízzel leöntöm, majd lefedve állni hagyom (1/4 kg mandulára számolhatunk egy liter vizet, ezt a mértéket oszthatjuk tetszés szerint). Kb. egy óra múlva a keveréket turmixgépben összeturmixolom, majd leszűröm.
Ízesíthető kevés sóval, mézzel.

2. Kókusztej

A vizet felforralom, a kókuszra öntöm, s állni hagyom. Kb. egy óra múlva turmixolom, leszűröm. Édesíthetjük mézzel, vagy használhatjuk édesítés nélkül, pl. curry ételek készítéséhez.

Gluténmentes palacsinta - napraforgómagból

Az egyik legnagyobb hiányt, mióta elkezdtük a diétát, a közös nagy esti palacsintázások jelentik. Nem használhatunk keményítőtartalmú, cöliákiás betegeknek kifejlesztett liszteket, így nem állhatok elő az "eredetihez" megszólalásig hasonló palacsintákkal.
Ehelyett tegnap ezt sütöttem (és úgy gondolom, ízében eléggé emlékeztet az igazira, bár egy kis napraforgómagos felhanggal):

Három egész tojást könnyedén felvertem, tettem hozzá mézet egy szűken mért evőkanállal, icipici sót és kb. hat-nyolc dkg kávédarálóban porrá őrölt napraforgómagot. Öntöttem a tésztához még fél csészényi kókusztejet. Elég híg tésztát kaptam.
Serpenyőben kb. fél teáskanálnyi kókuszzsíron bő evőkanálnyi adagokban megsütöttem a palacsintákat.

A palacsinták könnyen fordíthatók, de vigyázni kell velük, mert hamar megpirulnak.

(A napraforgómag bio minősítésű volt, hogy elkerüljük a gyorsérlelő vegyszerek és egyéb kemikáliák maradványait...)

Szilvahabos sült alma

A tél nagyszerű alkalom arra, hogy sült almát uzsonnázzunk. A múltkori fokhagymás-fűszervajas sült alma után álljon itt egy édes változat.

Az almák magházát éles késsel kivágjuk - ha igazán jól csináltuk, az aljuk egyben marad, így megakadályozhatjuk, hogy a töltelék alul távozzon, bár éppen ennél a habos változatnál ez nem is nagyon valószínű.

6-8 kisebb almához elég egy tojásfehérjét venni, ezt egy evőkanál mézzel habbá verjük, majd hozzákeverünk egy púpozott evőkanál házi, cukrozatlan szilvalekvárt.
Ha ilyesmi nem áll a rendelkezésre, egy kevés (3-4 szem) adalékanyagok nélküli aszalt szilvát hagyjunk egy órán át hideg vízben állni, ekkorra megpuhul, villával vagy kézi mixerrel összetörhetjük.
Adhatunk hozzá fahéjat, darált diót, reszelt citromhéjat is ízlés szerint, de ez nem is feltétlen szükséges.

Az almákat sütőedénybe állítjuk, a tölteléket a belsejükbe kanalazzuk, 200 fokos sütőben egyenletes tűznél készre sütjük.

Harcsa zöldségágyon, fokhagymás-fűszervajas almával

Még Finnországból importáltam a fokhagymás-fűszervajas alma receptjét, ami aztán évekig kipróbálatlanul lapult egy dosszié mélyén, mígnem a múlt héten előkerült. Már csak azt kellett kisütnöm, hogyan tálaljam. Hozzá kell tennem, hogy a GAPS diéta egy bizonyos pont után (ha a szervezet már jól tolerálja) megengedi a vaj bevezetését. Mivel semmi vészeset nem tapasztaltam, nálunk a vaj az egyetlen tejtermék, ami olykor az asztalra kerül.

Az ebéd tehát így sikerült:













(Tudom, szebb lenne a kép, ha a hal a maga teljes valójában lenne rajta, de sajnos azt nem bírom elviselni, ha az ebéd szemrehányóan rám néz...)

Így készült:

Fokhagymás-fűszervajas alma

Körülbelül egyforma nagyságú almákat megmostam és a magházukat kivájtam, de arra ügyeltem, hogy az aljuk ne sérüljön. Tűzálló tálba állítottam őket.
Szobahőmérsékleten megpuhult 10 dkg vajat kevéske sóval, 2 nagyobb gerezd reszelt fokhagymával és egy teáskanálnyi szárított zöldségkeverékkel (adalékanyag- és tartósítószermentes) összedolgoztam, ezt a keveréket töltöttem az almák belsejébe.
200 fokon készre sütöttem.

Harcsa zöldségágyon

Két kisebb afrikai harcsát megtisztítottam, fejüket eltávolítottam, vajjal kikent tűzálló edénybe fektettem őket.
A fűszervaj maradékával a belsejüket kikentem, és négybe vágott vöröshagymákkal körberaktam őket. 200 fokos sütőben sütöttem, majd kb. öt perccel azelőtt, hogy elkészültek volna, az edényt a tűzhely nyílt lángjára tettem, s reszeltem a halhoz egy közepes cukkinit. Készre sütöttem.


A fűszervajas alma tulajdonképpen önálló fogásként is megállja a helyét, egyszerű vacsoraétel lehet rozskenyér mellé.

Meggyes-mákos lepény

Hozzávalók:

1 egész tojás
1 evőkanál méz
csipetnyi szódabikarbóna
0,5 teáskanál reszelt citromhéj
1 teáskanálnyi citromlé
0,5 csésze kókusztej
0,5 csésze kókuszliszt
1,5 csésze darált mák
bő maréknyi meggy

A tojásokat a mézzel, a citromlével, a citrom héjával, a szódabikarbónával fehéredésig verjük.
Egy másik edényben a darált mákot, a kókuszlisztet, a kókusztejet alaposan elkeverjük.
A két masszát óvatosan összeforgatjuk.
Egy kb. 15*25 cm-es sütőedény alját kizsírozzuk, az alaposan lecsurgatott meggyet (esetleg más bogyós gyümölcsöt) elterítjük rajta, és ráöntjük a tésztát. Lassú tűzön tűpróbáig sütjük.
Kihűlve szeleteljük, kókuszreszelékkel díszíthetjük.

Lecsós hallepény

A kiindulási pont itt is ugyanaz, mint a halpuffancsnál: egy közepes nagyságú pangasius-filét egy tojással, kevés sóval, borssal összeturmixoltam. Egy paradicsomot, zöldpaprikát, kevés vöröshagymát és petrezselymet kevés zsíron félpuhára pároltam, majd hozzáadtam egy fél cukkinit, melyet előzőleg nagy lyukú reszelőn lereszeltem. Amikor a cukkini is kicsit megpuhult, rásimítottam a halas-tojásos masszát, így sütöttem tovább. Amikor a lepény teteje kivilágosodott, egy gyors mozdulattal megfordítottam, és még kb. egy percig sütöttem. A képen láthatóhoz hasonló szeletekre vágva tálaltam.

Mogyorós csók

Körülményesnek hangzik, de roppant egyszerű ez a sütemény, a sütése (valójában szárítása) több időt kívánt, mint az előkészítés. Ancsika konyhai csínytevései adták az ötletet, de természetesen a diétánkba beilleszthető sütit szerettem volna. Ez lett belőle:

Hozzávalók:
2 tojásfehérje
1 bő evőkanál méz
csipetnyi só
kb. 8-10 dkg. törökmogyoró

A tojásfehérjéket a mézzel és a csipetnyi sóval gőz fölött alaposan felvertem, majd hozzáadtam a kávédarálóban lisztté őrölt törökmogyorót. A masszát csillagcsöves nyomózsákba tettem, majd kis habcsókokat formáltam a sütőlemezre. 175 fokos sütőben, kitámasztott sütőajtónál szárítottam meg őket.