Filmajánló

Egy Barátunk hívta fel a figyelmünket erre a filmre.

Paprikás főtt sertésfej

A piacról jött velünk haza ma reggel egy fél sertésfej. Tisztítás után hamar sós-fokhagymás-borsos lébe került, és lassú tűzön megabáltam. Amikor elkészült, először nyers, aprított fokhagymával, azután pirospaprikával bedörzsöltem. Házi (piaci-házi) savanyú káposztával tálaltam.

Olaszos gombasaláta

Könnyen és gyorsan elkészíthető saláta.

Nagyobb gombafejeket (6 db-ot) megtisztítottam, a tönkjüket kivágtam.
A gombafejeket, az apróra vágott tönköket serpenyőben, vajon, néhány gerezd fokhagyma, pici só és egy kevés víz hozzáadásával lefedve megpároltam. Mielőtt elkészült, adtam hozzá egy fej felkarikázott vöröshagymát (ennek néhány perc elég, hogy megpuhuljon).

Mialatt a gomba párolódott, egy lilahagymát apróra vágtam. Két paradicsom héját lehúztam, belsejét kikapartam, kemény húsát apró kockákra daraboltam.
Amikor a gombafejek megpuhultak, szűrőkanállal tálra szedtem őket, a lilahagymát, paradicsomot, vöröshagymát, az aprított gombát, fokhagymát összekevertem és a gombákba kanalaztam.

Öntetnek olívaolajat kevés citromlével kevertem el, rozmaringgal, bazsalikommal és kakukkfűvel fűszereztem, az öntettel a gombafejeket meglocsoltam.

Melegen jó.

Klímabarát otthon

Egy pályázat.
Ugyan semmi köze a főzéshez, receptekhez, de az egészséges életre való törekvésünkhöz annál inkább.
Remélem, valaki hasznát veszi!

http://klimabaratotthon.egymozdulat.hu/

Sárgarépás süti

Megint egy magunkkal vihető, egyszerű sütit szerettem volna készíteni.
Így sikerült:

Két kisebb sárgarépát lereszeltem a reszelő legfinomabb lyukas oldalán. Adtam hozzá kb. fele mennyiségű kókuszreszeléket. Öt szem datolyát ledaráltam kávédarálón, és az egészet összegyúrtam. A datolya nagyon sűrű ebben a formában, de ahogy az egész "tésztát" gyúrni kezdjük, a répa levet enged, és ez elég ahhoz, hogy jól formázható masszát kapjunk.
Kis golyókat készítettem, és kókuszreszelékbe forgattam.

Borscs

Ez a leves általában a bonyolultabb, időigényes levesek közé kerül a listákban. Ennek oka az, hogy a marhahús bizony sokáig fő. Én most itt egy egyszerűsített és a diétához igazított levest mutatok meg.

Ha van kész alaplevünk, melyet egyszerűen csak előrántunk a fagyasztóból vagy a hűtőből, akkor kevesebb időre van szükségünk. Az alaplevet feltesszük főni. Én sóval, fokhagymával ízesítettem (kellene bele bors is, de azt ugye nekünk most nem lehet).

A levesünkbe sárgarépa és darabolt cékla került, majd amikor ezek már majdnem megpuhultak, tettem hozzá savanyú káposztát. (kerülhet bele természetesen paradicsom, petrezselyemgyökér is).

A kész levesbe, mikor kissé meghűlt, öntöttem a savanyú káposzta levéből. Főtt hússal tálaltam.

Mai levesünk - spárga marhahússal és gombával

Marhalábszárból készült a levesünk, kb. 15 dkg-ot tettem fel főni sóval, petrezselyemmel. Négy szárított shii-take gombát beáztattam már reggel, ez is a levesbe került.
Amikor közel állt hozzá a hús és a gomba, hogy kész legyen, daraboltam bele néhány fehér spárgát (természetesen pucolva, ahogy kell). Még 25 percig főztem.
Amikor langyosra hűlt, két evőkanál savanyú káposztalevet mertem bele, tetejére most kihajtott friss csírák kerültek.

Egy adagos leves.

Szezámmagos mézes szelet

Sikerült rekonstruálnom Porontyom kedvenc "csokiját".
Eddig valahogy nem akart összeállni, nyeklett és folyt, pedig nagyon egyszerű.

Tetszőleges mennyiségű szezámmag felét kávédarálóban megdaráljuk, másik felével elkeverjük. Annyi mézet adunk hozzá, hogy összeálljon, majd vágódeszkán elsimítjuk, (jobban mondva lapítjuk, mert jó kemény a massza). Késsel szeleteljük.
Tehetünk bele mazsolát is, aszalt és apróra vágott gyümölcsöt, vagy amit szeretünk.

Alapvetések - savanyítsunk ezt is, azt is

Tehát a jó bélflóra alapvető feltétele annak, hogy egészségesek legyünk.
Ihatunk persze mindenféle cukorral felturbózott bolti probiotikus italt, és remélhetjük, hogy javunkra válik (részben így is van, hiszen némi tejsavbacit azért beviszünk, más kérdés, hogy a cukorral mindjárt egy pofont is adunk a dolognak), vagy radikálisabb úton is megközelíthetjük a kérdést, és nekiláthatunk az otthon savanyításnak.

Benda Judit írja le a tejsavas savanyítás lépéseit: tegyük üvegbe a savanyítani való zöldséget, fűszerezzük sóval és amivel szeretnénk, majd zárjuk le légmentesen. A tejsavas erjedés kb. három hónap alatt lezajlik, a zöldségek frissek, de jellegzetesen savanyúak lesznek. Ezt az eljárást kipróbáltam múlt nyáron, de természetesen érdemes akkor alkalmazni, amikor nagyobb mennyiségben, télire rakunk el friss zöldséget.

Meggyorsíthatjuk ezt az erjesztési módot azzal, hogy ahogy a www.gaps.me oldal receptjei között olvashatjuk, a zöldségeket sózzuk, majd kefirsavóval és vízzel öntjük fel vegyesen, lezárjuk, megvárjuk, míg leforr a zöldség.

Ha a kefir problémákat okozna, akkor helyettesíthetjük a kefirsavót savanyú káposzta levével is. Ez azonban ne tartósítószeres bolti zacskós lé legyen, hanem bio, tejsavas folyadék.

Egyszer ugyan nagyobb kiadást jelent, de a savanyúság levét azután leszűrve újabb savanyúság készítéséhez használhatjuk fel, végtelenítve így a fél liter levet.

Nem kell félni attól, hogy a savanyúságunk káposzta ízű lesz. A tapasztalatom szerint mire leforr pl. a cékla, amit káposztalével indítok meg, észre se lehet venni a káposztás ízt rajta.

A forrás napos helyen, 20 fok felett kb. három nap alatt lezajlik, ezután a savanyúságot a hűtőszekrényben kell tárolni.

A készítés során nagyon fontos összetevő a só. Sós közegben a káros bacik nem tudnak szaporodni. Ha a sóról elfeledkezünk, ezek kerülnek többségbe, a zöldség meglágyul, a lé nyúlós lesz.

Ha valaki rossz bélflórával vág neki a savanyított ételek fogyasztásának, érdemes kis mennyiséggel kezdeni.
Készíthetünk akár minden héten egy kisebb mennyiségű (egy-két üveg) savanyított zöldséget ezen a módon, abból a zöldségből, ami éppen elérhető, vagy amit éppen megkívánunk. Nálunk néha friss csíra is kerül az üvegbe.
A savanyúságot és a levét tehetjük húslevesbe (ilyen recepteket írtam már korábban), húslevesben a hasznos baktériumok tovább tudnak szaporodni, üdítő, friss leves lesz belőle.

Szerintem kivitelezhető, elérhető alternatíva.

Még egy dolog. Ha valaki úgy érzi, a savanyúság meggyötri a gyomrát, emésztési gondokat okoz kis mennyiségben is, nem kell feladni. Érdemes megnézni, nem valamelyik fűszer irritáló-e a számunkra, elhagyni a borsot, mustármagot, helyette akár csak sót tenni az üvegbe.

Végül: nagyon szeretem esti csendben a konyhában hallgatni, ahogy az üvegek mocorognak, szuszorognak. Élő, lélegző ételek ezek.


(Ez a bejegyzés sokunk közös tapasztalatait foglalja össze.)

Brokkolis - hagymás töltött dagadó

Töltött dagadót korábban is előszeretettel csináltam, tojással, borssal, sóval, ahogy azt illik.
Mivel azonban a tojás (és a bors) már nem szerepel(het) az étlapon, egy kicsit változott ez az étel is. Egyelőre nem tudtam kitalálni mást, mint hogy a zöldséges tölteléket darált hússal fogatom össze. Így alakult:

Egy bő marék brokkolit és két fej vöröshagymát kevés zsíron megpároltam, petrezselyemmel fűszereztem. Apróra vágtam, összekevertem darált lapockával, sóval, és betöltöttem a dagadóba (kb. 70 dkg-ot nyomott). A dagadót most nem varrtam össze, szépen állt a töltelék, ha lágyabb, akkor érdemes bevarrni.
Tetejét zsírral bekentem, sóztam, korianderrel beszórtam és 200 fokon pirosra sütöttem.
Ez az egyik "felvágottunk".

Vacsorára párolt cukkinivel és póréval (medvehagymával fűszerezve) és egy kevés lucerna csírával került az asztalra (egy része természetesen, hiszen ekkora adag jó pár napig kitart...).

Avokádós - medvehagymás zellerfőzelék

Csirke leves volt az alaplé, fokhagymával és sóval ízesítve. Ebbe főztem egy fél zellergumót darabolva, néhány (három) zellerszárat és némi medvehagymát.
Amikor elkészült, egy avokádót darabolva turmixgépbe tettem, szűrőlapáttal kiszedtem a zöldséget, ez ugyancsak a turmixba került, majd felengedtem annyi lével, hogy főzelék sűrűségűre tudjam darálni. Egy mélytányérnyi adag lett.


Főtt hússal tálaltam.

Kefires - szedres turmix

Tulajdonképpen a gyümölcsös kefirturmixok jelentik a legegyszerűbb módját annak, hogy olyanok is megszeressék a kefirt, akik amúgy a világért meg nem bírnák inni ezt a nagyon savanyú, ám annál egészségesebb italt.

A kefirt magam készítem. Néha felhagyok vele, majd újból elkezdek kefirt gyártani, mert finom és egészséges is. Tegnap készült el az első fél liter. A fagyasztóban leltem hozzá még néhány szem szedret (kb. 6 nagyobbat). Két teáskanálnyi mézet, a fél liter kefirt és a kiolvasztott szedret összeturmixoltam. Lehet kis vaníliával, banánnal, bármi mással is ízesíteni.

Természetes, probiotikus, finom.

Máklepény tojás nélkül / Máktorta

Az ötletet, hogyan áll össze ez a sütemény, Gittának köszönhetem.
Meg kellett válnunk a tojástól, így a korábban sütött sütiket is újra kellett gondolnom.

A hozzávalók:

Egy csésze darált mák
Egy csésze áztatott, szárított, darált dió
5 szem áztatott, darált datolya
egy marék áztatott szárított, darált mazsola
Fél marék áztatott, darált aszalt cseresznye

A hozzávalókat összegyúrom, nem túl kemény, de szépen összeálló tésztát kapok. Ha túl lágy, adhatunk hozzá még diót, ha nem akar összeállni, akkor a nedves hozzávalók (pl. datolya vagy a mazsola) mennyiségét kell növelni.
A tésztát egy kicsi sütőedénybe nyomkodtam, 200 fokon tíz perc alatt megsütöttem.
Így magában is ehető, de nagyon erősen karakteres mák íze van.
Ezért érdemes meghinteni valamilyen gyümölccsel, pl. meggyel, szederrel, és citromzselével bevonni.

A citromzseléhez

2 citrom levét kifacsartam, egy üvegedénybe tettem, mézzel édesítettem.
5 lap zselatint vízben megáztattam, kinyomkodtam, 20 kanál vízzel melegítve feloldottam, majd a citromlére öntöttem. Elkevertem, amikor kezdett meredni, a sütemény tetején egyenletesen eloszlattam.


Ha csak gyors lepényt szeretnénk sütni, de kevésbé mákosat, növelhetjük a dió arányát a mák rovására...

Zellerkrémleves

Szokott az lenni csak úgy zellergumóból, gyorsan is, ma egy kicsit megbonyolítottam. Így is elég hamar készen lett...

Hozzávalók

Egy kisebb zellergumó,
4-5 zellerszár
kb. 10 centis darab póré
Kacsa levesalap
borsikafű, só
levesbetétnek vékony kis csíkokra vágott sonka


A zellergumót megpucoltam, felvágtam, kacsából készült húslébe tettem főni. Adtam hozzá darabokra vágott szárzellert a leveleivel együtt, és a pórét is kisebb darabokra vágva. Fűszereztem sóval, borsikafűvel. Amikor megfőtt, turmixoltam, tányérba mertem és sonkacsíkokat szórtam rá - valódi házi sonkából...

Gyümölcsös-magvas golyócskák

A legtöbb új ötlet forrása, egyben a legolvasottabb blog számomra mostanában Gitta nyersétel blogja. Próbálom a tojás mennyiségét csökkenteni az ételeinkben, erre is nagyon jó ötletei vannak, és sok olyan receptje, amik alapján mostanában az útravaló-előrántható csemegéket készítem.
Nála találtam ezeket a golyókat is.

Az én gombócaim kicsit egyszerűbbek lettek. Dió helyett kesudiót használtam, mert szerintem (megérzés csak) kevésbé zsíros, sárgabarack helyett pedig mazsola került a darálóba.

Tehát egy csésze finomra őrölt kesudiót, egy csésze áztatott datolyát és egy bő fél csésze mazsolát vettem. Ezeket összedaráltam, citromhéjjal ízesítettem, gombócokká gyúrtam, és vágott mandulába forgattam.

A három gyermekem nem mérhető idő alatt tüntette el...

Zöldséges-húsos tojáslepény

Egyszerű meleg vacsora.

Hozzávalók:

fél csirkemell filé
3 egész tojás
póréhagyma (egy darab, kb. 12 cm)
medvehagyma (szárítottat használtam, egy bő teáskanálnyit)
brokkoli (kb. 10 dkg)
só, bors (többféle is lehet, én most három színű borskeveréket használtam)

A hozzávalókat összeturmixoltam, nem túl bő zsírba evőkanálnyi halmokat tettem, ezeket ellapogattam. Amikor félig megsültek, palacsintafordítóval megfordítottam és készre sütöttem.
Jól illik hozzá valamilyen friss csíra.

Szalmakrumpli helyett - zeller

A sült zeller mint köret nyilvánvalóan nem újdonság. A mienk különlegességét most az adta, hogy pecsenyezsírban sült, fokhagymás - rozmaringos - bazsalikomos fűszerezéssel. A zellert hasábokra vágtam, mintha krumplit sütnék, és közepes tűzön sütöttem rózsaszínre, hogy ne égjen meg, de ne is szívjon magába túl sok zsiradékot. Sült hússal, savanyú káposztával tálaltam.

Diós linzer

Farsang volt az óvodában, és szerettem volna vinni valamilyen diétás sütit, hogy az én porontyom se maradjon ki a központi sütizésből, egyben, gondoltam, jó alkalom a többieknek is egy kis kóstolásra.
A múltkori linzertésztát vettem alapul, de "magyarítottam" egy kicsit, a tömör, sötét ízű törökmogyoró helyett diót használtam. Emiatt változtak az arányok, a dió nagyon olajos, nehéz, ha sokat használunk, lehúzza a tésztát, és az nem tud rendesen megsülni.

A receptem:

1. A tészta

22 dkg mandulaliszt
8 dkg dió, kávédarálóban megőrölve
1 vaníliarúd kikapart belseje
1,5 ek méz
1 egész tojás
1 tojás sárgája

A hozzávalókat összegyúrtam. Mandulaliszttel meghintett deszkán a tésztát néhány milliméter vastagra kinyújtottam. Linzer kiszúróval csillagokat szúrtam ki, a klasszikus módon egy tömör és egy lyukas formát minden egyes süteményhez. 200 fokon kb. 10 perc alatt megsütöttem a csillagokat.

2. A "lekvár"

Aszalt sárgabarackot vízbe áztattam, majd amikor megpuhult, leöntöttem a levét és a barackot mixerrel simára turmixoltam. Kevés vizet kellett hozzáöntenem. Mézzel édesítettem, és került bele egy kevés fahéj is.

Legközelebb talán felfőzöm a barackot, akkor még "lekvárszerűbb" lesz, igaz, így nyersen azért több benne a vitamin...

A barackos masszából kiskanállal halmokat raktam a sütikre, majd két-két formát összeragasztottam.

Díjat kaptam

Andi lepett meg ezzel a díjjal. Nagyon örültem, és pironkodtam is miatta, hiszen olyan kis újszülött blogocska még az enyém... Köszönöm szépen, és igyekszem rászolgálni:)

A díj szabályai:


1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, akitől kaptam.
2. A logót ki kell tennem a blogban.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írnom kell magamról 7 dolgot, amit mások érdekesnek találhatnak rólam.
5. Tovább kell adnom 7 „blogbarátnak”.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Mi lenne az a hét dolog, amit magamról írnék ebben a blogban?

1. A családom a mindenem: a férjem és a gyerekeim. Pillanatnyilag főállásban vagyok anya három viszonylag pici gyermekem mellett, és egyensúlyban vagyok a világgal és önmagammal ebben az állapotban.

2. Hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek. Mindennek, ami történik velünk az életünkben, kell, hogy legyen valami üzenete vagy tanulsága a számunkra.

3. Igyekszem jó szándékkal közeledni mindenkihez - és mások tetteiben és szándékaiban is mindig a jót keresni.

4. Minden tavasszal Finnországba vágyom.

5. Szeretek olvasni, és amikor először veszek a kezembe egy könyvet, feltétlen meg is szagolom. Régebben zenéltem, és hasonlóképpen, ma is az orromban van a hegedűk illata... Lehet, hogy így kerültem a konyhába?

6. Felnőtt koromban tanultam meg főzni. Sosem hittem volna (szerintem sokan, akik ismernek sem), hogy egyszer éppen a főzésről fogok blogot írni:)

7. A diétánk megváltoztatott. Fontos lett a számomra az, hogy tiszta ételeket együnk, azután ez hozta magával a környezetbarát gondolkodást a takarításban, ruházkodásban és apránként az élet minden területén. Azt szeretném megmutatni, hogy a diéta fogalma nem feltétlen valamitől való megválást, lemondást kell, hogy jelentsen (legyen szó akár a mienkhez hasonló betegségről, valamilyen intoleranciáról, vagy cukorbetegségről).


Akiket szeretnék megajándékozni ezzel a díjjal, mert szívesen olvasom Őket és sokat tanulok Tőlük:

Judu - Judu's special kitchen
Gitta - Gitta nyersétel blogja
Virág - Jócsontblog
Szilvi - Napló étkeinkről, életünkről

Edina - Nyersen szép az élet

Renáta - Lét-tudatos konyha

Fogadjátok ezt a díjat tőlem (is) szeretettel.

Linzer gesztenyehabbal

Itt találtam ennek a linzertésztának az alapreceptjét.
Nagyon megtetszett, mert nem tartalmaz lisztet az eredeti változat sem, ami már fél siker.
Igaz, a folyadék felvételét részben a porcukorral oldották meg, amit én mézbe váltottam, így az arányok azért kicsit átalakultak.

Az eredeti töltelék helyett (csokis-mandulás lett volna) egy gesztenyekrémet készítettem, és végül meggyszemekkel díszítettem.

Még egy kis magyarázat: a krémmézet ajándékba kaptuk, kicsit ehhez is igazítottam a mai sütit - nagyon szerettem volna kipróbálni.
A krémméz tulajdonképpen kicukrosodott méz, amit erőteljes keveréssel tesznek egyenletes állagúvá. Nagyon kemény tud lenni, annyira, hogy az erőteljes keverést kézi erővel végzik, mivel gépi keverő nem győzné. Azonban felmelegítve visszanyeri az "igazi" mézes állagot. Kicsit most itt úgy használom, ahogy a hagyományos cukrokat használók a porcukrot - azt várom tőle, hogy összetartsa, ugyanakkor édesítse is a krémet.

Hozzávalók:

1. A tésztához

15 dkg mandulaliszt
15 dkg őrölt törökmogyoró
1 vaníliarúd kikapart belseje (vagy fahéj, vagy citromhéj ízlés szerint) - én fahéjat használtam
1,5 ek méz
1 egész tojás
1 tojás sárgája

A hozzávalókat összegyúrom. Ha a tészta nem gyúrható, akkor teszek még hozzá a mandulalisztből. A deszkát ugyancsak mandulaliszttel hintem be, ezen a tésztát néhány milliméter vastagra kinyújtom. Pogácsaszaggatóval korongokat vágok belőle, ezeket sütőlemezre átemelem. Ha törne, visszaigazítom.
200 fokon kb. 10 perc alatt megsütöm a korongokat. Mire elkészülnek, a színük kivilágosodik.

2. A krém

Egy edényben 25 dkg natúr gesztenyepürét összedolgozok 2 evőkanál krémmézzel.
Két tojás fehérjét gőz fölött két evőkanál mézzel habbá verek.
Amikor a tojásos krém kihűlt, összedolgozom a gesztenyemasszával.
A krémet csillagcsöves nyomózsákba töltöm, a linzerkarikákra spirál alakban viszem fel, majd a tetejüket egy-egy szem felolvasztott és lecsurgatott meggyel díszítem.


Ez a mennyiség kb. 20 db süteményhez elegendő.