A hétvégén mandulát törtem (nem minden szomszédunk örült neki), áztattam és pucoltam. Aszalóban szárítom ki, így el tudom tenni hosszabb időre, és nem kell mindig csak egy keveset pucolgatni, ami nagyon időigényes és elég unalmas.
Egy fél maréknyi mandulát különválogattam, mert eléggé összetört, és külön áztattam be. A barna héját leszedtem, és mandulatejet csináltam belőle. Ezt a receptet sok helyen lehet olvasni, így most nem hivatkozom külön, csak leírom.
A mandulát kb. ötszörös mennyiségű vízzel összeturmixoltam, majd egy apró lyukú szűrőfilteren leszűrtem. Kevés sóval, mézzel ízesítettem.
A maradék mandulát nem szárítottam ki, hanem még finomabbra őröltem a kávédarálóban, szép óvatosan egyre több vízzel felengedtem, citromlével, sóval és egy gerezd fokhagymával ízesítettem.
Máskor is készítettem már, de a víz egy része hamarosan kiválik, a mandulában nincs semmi, ami megkösse. Így nem nagyon szeretem, mert nem valami gusztusos. Vagy folyton kevergetni kell.
Most annyit változtattam a dolgon, hogy egy kanál útifűmaghéjat kevertem hozzá (psyllium husk néven ismertebb talán), így szép homogén lett.
Ugye milyen hasznos, ha az ember a boltban olvasgatja az összetevőket, mint emulgeálószer és társai?
2 megjegyzés:
Ez az útifűmaghéj engem is érdekel,van köze a lándzsás útifűhöz?Mihez lehet még használni?
Szia!
Gitta oldalán találkoztam vele először, ez útifűmag-héj, tényleg a mag héja van benne. Gyakorlatilag rostanyag, ami saját tömegének sokszorosát képes nedvességből megkötni, így lehet használni pl. ételek szilárdítására.
A jó hatásairól Gitta írt egy bejegyzést:
http://gittarawfood.blogspot.com/2010/08/psyllium-husk.html
Általában bioboltokban, herbáriákban árulják.
Megjegyzés küldése