Dióhabos "piskóta"

Judu már megemlékezett Julis csodás piskótatésztájáról. Legtöbb süteményes álmodozásomnak ez a tészta a kiindulópontja. Egyszerűen zseniális, és lisztes változatával szemben megvan az az előnye, hogy gyönyörűen szeletelhető.

Most dióhabos sütemény lett belőle.

Ehhez kicsit több mandulára van szükség, mint Judu receptjében, hiszen nem szeretnénk a piskótát feltekerni.
Tehát
5 tojást vettem (nagy tojásból négy elég lesz)
a fehérjét két evőkanál mézzel habbá vertem, majd egyenként hozzáadtam a tojássárgákat, amivel tovább vertem. Került bele egy csipetnyi szódabikarbóna, ami el is maradhat, és annyi mandulaliszt (kávédarálóban egészen finomra őrölt mandula szebbik neve), hogy éppen piskótatészta állagú tésztát kapjunk.
A masszát sütőpapírral bélelt tepsiben elterítettem, majd 175 fokos sütőben sütöttem.













A dióhabhoz 6 tojásfehérjét 3 evőkanál mézzel habbá vertem, és óvatosan hozzákevertem három evőkanál darált diót. Amikor a piskóta illatát már érezni lehetett, kihúztam a sütőből, elterítettem a tetején a tojáshabot, s még kb. öt percig sütöttem.