Vágjunk disznót - ott is, ahol nem is lehet

A panellakóknak itt a környéken három különös, emeletre nem illő szokásuk van.
Az első: a kertészkedés (írtam róla itt) - erkélyen konténerben, napos konyhaablakban nő a paradicsom, zöldülnek a fűszernövények...
A második: az utóbbi időben már nem illegális pálinkafőzés.
A harmadik: a disznóvágás.

Ami minket illet, a kertészkedésben évek óta részt veszünk, a ház előtti dísznövényeket kertvarázsló szomszédnőnk mellett kisinasként gondozzuk, a napos konyhaablakban pedig vígan nőnek a fűszerek, terjeszkedik az aloe-ültetvény.

Idén először a disznóvágásba is belefogtunk. Szomszédainkkal közösen szerződtünk egy szabad tartású, egészségesen táplált mangalicára még a tavasszal, s most jött el a vágás ideje.
Bevallom, rettenetesen ideges voltam, mert disznóvágást talán életemben kétszer láttam, szerencsére a férjemnek van gyakorlata, így nem kellett azért teljesen a kályhától indulni. És persze rengeteg segítséget is kaptunk - mintha egy láthatatlan közösségbe csöppentünk volna, összes gyakorlott disznóvágó barátunk adott valamit a hétvégéhez, ki a két keze munkáját, ki darálót, recepteket, fazekakat...Férjem szülei (a jókora távolságból) a reggeltől estig készenlétben álló telefonos segítséget...elmondhatatlanul hálásak voltunk és vagyunk.
Összegyűjtöttük a recepteket, és nekiláttunk.

Ami a dolog tanulsága volt a számomra,hogy két felnőtt egy fél disznóval gyakorlatilag két nap alatt végezhet (szó szerint és az utómunkálatokat is beleértve), ha három lelkes kiskukta kíváncsi is minden részletre. ("Apa, rakjuk össze a disznót" - indítványozták, meglátva a húsokat a ládában...) Az anyagi megtérülést azt hiszem, nem kell részletezni, nem szólva a boldogságos tudatról, hogy egészséges, jól táplált, stresszmentes hús került a fagyasztóba.

Ajánlom tehát mindenkinek, aki szereti tudni, mit eszik a család...akár a disznóvágást, akár ha nagyobb mennyiségű húshoz sikerül jutni, házi kolbászkészítést.

A mangalicában végül is kellemesen csalódtunk. Nem volt annyira zsíros, mint előre hittük.
És a receptek:

Kolbász:

10 kg kolbászhúsra
21-28 g só
15 dkg pirospaprika
3 dkg bors
4 dkg fokhagyma
0,5 csomag kömény

A húst daráljuk vagy apróra vágjuk, ahogy kedvünk vagy ízlésünk diktálja. Elég sok hájas részt tettünk bele, hogy ne legyen száraz. A fokhagymát is le lehet darálni a hússal együtt, egy darab húsba csomagolva tegyük a darálóba, akkor nem lesz darabos.
A húst és a fűszereket összekeverjük, vékonybélbe töltjük. Ha füstölni visszük, két végén kötjük meg, ha sütni valónak készül, karikába kötjük.

Kolbászt most nem füstöltettünk, mert a mangalicánál, a szabad tartás miatt, van esély a parazitákra. A sütni való kolbászt le lehet fagyasztani, egyik Barátunk ötlete alapján a fagyasztóba szánt kolbászból elhagytuk a pirospaprikát, így a hidegben sem romlik el.

 

Kenőmájas:

Receptjét INNEN vettem, kiegészítettem két teáskanál majorannával.

 

Zsír olvasztása, tepertő (töpörtyű)

A lábas aljára könnyen olvadó zsírok kerülnek, nagyon lassú tűzön, hogy meg ne piruljon, elkezdem olvasztani. Mikor már valamennyi zsír kiolvadt, akkor adom hozzá a keményebb, nehezebben olvadó részeket. Kevergetve olvasztom a zsírt, a végén nagyobb lángra rakom, hogy a tepertő ne szívja meg magát zsírral. Szoktak ilyenkor tejet tenni rá, én nem, GAPS mellett nem jönne jól... attól függetlenül ízre jó, bár a tejesnél kicsit haloványabb...