Vöröslencse főzelék (dahl)

Hetente egyszer eszünk lencsét, illetve babot, a kedvenc kétségtelenül a vöröslencse. Egyszerű elkészíteni, tartalmas, laktató, és finom.


A Házi Patika egy régebbi cikkében többek között a következők olvashatók a lencséről:

"Igen jelentős szénhidráttartalma is, 100 grammból 53-60 grammot tesznek ki ezek az anyagok, de mivel úgynevezett glikémiás indexe alacsony, ideális, lassan felszívódó szénhidrátforrás lehet a cukorbetegek számára is. Ebből mintegy 40 gramm keményítő, 3-4 g növényi rost, ami kedvezően magas érték (a vörös lencse esetében valamivel kevesebb), 1-3 g pedig cukor. (...)
A lencse nagy A-vitamin-tartalma miatt kedvez a szemnek, jelentős továbbá 0,8 mg körüli B1-vitamin (tiamin) tartalma. Egy csészényi lencse fólsav-igényünk 90 százalékát fedezi, ezért például várandósoknak kifejezetten ajánlott, ha a szelekre nem érzékenyek.
Az ásványi anyagok közül a kálium, vas (7,5 mg) és az anyagcsere-szabályozásban igen fontosnak tartott cink van jelen."

A receptünk:

Szezámolajon a nem túl apróra vágott hagymát megfuttatom, majd ráteszem a vöröslencsét, amit előtte jó alaposan megmostam és fél órára beáztattam. Vízzel felengedem, sóval, római köménnyel, fokhagymával, kurkumával vagy egyszerűen curryvel fűszerezem. Negyed óra alatt megfő, utólag reszelek még rá egy kevés fokhagymát.
A lencse magas fehérjetartalmú étel, így húst vagy tojást már nem adunk hozzá.
Ma salátalevélre tettem és lencse-, mungóbab- és vöröshagymacsíra keverékével tálaltam.

A kép, mert este fényképeztem, szokás szerint pocsék.